GYIK

Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)

Mikor kezdődik az építkezés és mikor lesz vége?
Várható munkakezdés 2012. szeptember, október, a várható befejezés: 2015. 03. 31.

Helyreállítják-e a rekonstrukció után az utat és az én telkemet is?
Minden elvégzett munkához hozzá tartozik a környezet helyreállítása, legalább olyan állapotra, mint amilyen volt. Tehát a tulajdonos saját telkén is és a közterületen is. A megbontott utat is helyreállítják az egyes építési szakaszok elkészültével.

A rekonstrukció kapcsán aszfaltos utat is kapunk?
Az Uniós támogatás csak az úthelyreállítást engedélyezi. Tehát, ha kavicsos volt az út azt úgy állítják helyre, ha aszfaltos volt azt visszaaszfaltozzák.

Mennyivel támogatja a projektet az Európai Unió, mennyit fizet az önkormányzat, mennyit fizetek én?
A jelenlegi pályázati konstrukcióban a költségek 82,071200 százaléka részesül vissza nem térítendő támogatásban a Kohéziós Alap által, a maradék 17,928800 százalékot a településnek kell fedeznie. A lakosságnak nem kell hozzájárulást fizetnie.

A jobb minőségű ivóvíz jelent-e majd vízdíjemelkedést?
A közüzemi vízművek által szolgáltatott ivóvíz minősége a következő években az Ivóvízminőség-javító Program végrehajtásával párhuzamosan fokozatosan javul majd az érintett mintegy 2,5 millió embernek otthont adó 900 településen. Az ivóvízminőség-javító beruházások természetes következménye a szolgáltatási díj növekedése, hiszen jelentős fejlesztések mennek végbe, továbbá növekednek a fenntartási és üzemeltetési költségek is. Ráadásul csak olyan fejlesztéseket lehet uniós forrásokból támogatni, amelyek hosszú távú fenntarthatósága igazolható. A díjszínvonal várható emelkedésének azonban más okai is lehetnek. Sok helyen az ellátásért felelős önkormányzatok nem gondoskodtak eddig megfelelő mértékben a szükséges rekonstrukcióról, mely így országos szinten nagymértékben felhalmozódott, és ütemezett megvalósítása nem tűr halasztást. Ugyancsak díjnövelő tényező lehet a sérülékeny vízbázisok védelmének megoldása – mely szintén önkormányzati feladat –, a biztonságba helyezést követően pedig a biztonságban tartás.

Mit kell tudni a fejlesztésről, milyen technológia ez?
Három önálló víztisztító rendszer kerül kialakítása Simontornyán, Pálfán, és Tolnanémediben, törésponti klórozás technológiával, Felsőrácegres ellátása pedig Pálfáról történik.

Simontornyán a Várkerti vízmű-telepen tervezzük tisztítótechnológia kialakítását. A jelenleg üzemelő kutak kapacitása elegendő. A Laposi téri vízmű-telepről a nyersvíz átvezetését a Várkerti vízmű-telepre meg kell oldani. Ez mintegy 970 fm DN 110 távvezetékkel biztosítható. A további kutak a Várkerti vízmű-telepen helyezkednek el. A jelenlegi vízmű-épület a Várkerti vízmű-telepen felújítás és átalakítás után alkalmas a tervezett tisztítótechnológia befogadására. A vízmű-telep önkormányzati tulajdon.

A telepítendő víztisztítási technika a törésponti klórozás.

A kutak a meglévő (felújítandó) 2X25 m3-es nyersvíztárolóra dolgoznak, a tározóba való nyersvíz bevezetésnél történik meg a törésponti klórozás a kútüzemhez igazodva. A nyersvíztároló biztosítja a szükséges behatási időt. A klórozó berendezések, a technológiai szivattyúk, a többrétegű multimédia szűrő(k), az aktív „C” szűrő(k) a felújított 60 m2 alapterületű technológiai gépházban kapnak helyet. A nyersvíztárolóról a technológiai szivattyúk nyomják keresztül a többrétegű multimédia szűrők(ö)n és az aktív „C” szűrő(kö)n a vizet, mely a tervezett 50 m3-es tisztított-víz tárolóba kerül. Innen nyomják a hálózati szivattyúk a tisztított vizet a hálózatba, illetve a meglévő magas-tárolókba, utóklórozás után. A magas-tárolók lehetőséget biztosítanak a fogyasztás ingadozások kiegyenlítésére, valamint a hálózat nyomásviszonyainak stabilizálására.

A technológiai sor :
Kutak » törésponti klórozás » nyersvíztároló medence » technológiai nyomásfokozás » homokszűrés (többrétegű multimédia szűrő) » aktívszén-szűrés » fertőtlenítés » tisztított-víz tároló » hálózati szivattyúzás » hálózat/magas-tárolók.

Törésponti klórozásnál a töréspontinál nagyobb mennyiségű klór adagolása történik. A nitrogén tartalmú vegyületek maximális redukciója a töréspontig lejátszódik. A törésponton jelenik meg a szabad klór. A nitrogén gáz formájában távozik a vízből.
Előnyei: A klór igen jó fertőtlenítő szer, és viszonylag olcsó. Sok tapasztalat van használatával kapcsolatban, bevált, gyakori megbízható módszer.
Hátrányai: az íz- és szagproblémák, valamint a fertőtlenítési melléktermékek keletkezése.
Az ammónia, vas és mangán eltávolítás a törésponti előklórozás alkalmazása után a kavics, kvarc, hidroantracit töltetű multimédia szűrőn valósul meg.

A vízminőség javító programmal szoros összefüggésben van a vízellátó hálózat állapota, mely folyamatos rekonstrukció keretein belül cserére szorul. Szükséges még mosató-helyek kialakítása, a hálózat megfelelő tisztíthatósága érdekében szintén a 20%os rekonstrukciós keretből.

Az „A” változatban Pálfán a jelenlegi vízmű-telepen tervezzük tisztítótechnológia kialakítását.
A jelenleg üzemelő kutak kapacitása elegendő.
A vízmű-telepről a tisztított-víz átvezetését Felsőrácegresre meg kell oldani. Ez mintegy 4210 fm DN90 KPE távvezetékkel biztosítható, mely a pálfai hálózatról ágazik le egy tervezett tolózáraknában. Az átvezetéshez elegendő a pálfai hálózat nyomása, nem igényel külön átemelő szivattyút. Felsőrácegresen a 12m3–es meglévő tároló medencébe érkezik a tisztított-víz, melyről történik a hálózati szivattyúzás, a K-19 kataszteri számú kút felhagyásra kerül.
A jelenlegi vízmű-épület a vízmű-telepen felújítás és átalakítás után alkalmas a tervezett tisztítótechnológia befogadására. A vízmű-telep önkormányzati tulajdon.

A telepítendő víztisztítási technika a törésponti klórozás.

A kutak a tervezett 25 m3-es nyersvíztárolóra dolgoznak, a tározóba való nyersvíz bevezetésnél történik meg a törésponti klórozás a kútüzemhez igazodva. A nyersvíztároló biztosítja a szükséges behatási időt. A klórozó berendezések, a technológiai szivattyúk, a többrétegű multimédia szűrő, az aktív „C” szűrő a felújított 50 m2 alapterületű technológiai gépházban kapnak helyet. A nyersvíztárolóról a technológiai/átemelő szivattyúk nyomják keresztül a többrétegű multimédia szűrőn és az aktív „C” szűrőn a vizet, mely fertőtlenítés után a meglévő (felújítandó) 100 m3-es tisztított-víz tárolóba, majd a tervezett 50 m3-es ellennyomó rendszerű hidroglóbuszba kerül. A hidroglóbusz lehetőséget biztosít a fogyasztás ingadozások kiegyenlítésére, valamint a hálózat nyomásviszonyainak stabilizálására.
Innen kerül a tisztított víz a hálózatba, illetve kerül átvezetésre Felsőrácegresre, a jelenlegi vízmű területén meglévő 12 m3-es nyersvíz tároló medencébe.
A technológiai sor:
Kutak » törésponti klórozás » nyersvíztároló medence » technológiai nyomásfokozás » homokszűrés (többrétegű multimédia szűrő) » aktívszén-szűrés » fertőtlenítés »hidroglóbusz» » hálózat.

A vízminőség javító programmal szoros összefüggésben van a vízellátó hálózat állapota, mely folyamatos rekonstrukció keretein belül cserére szorul. Szükséges még mosató-helyek kialakítása, a hálózat megfelelő tisztíthatósága érdekében szintén a 20%os rekonstrukciós keretből.

Az „A” változatban Tolnanémedin önkormányzati területen tervezzük az új vízmű-telep, a technológiai gépház, és a tisztítótechnológia kialakítását. A jelenleg üzemelő kutak kapacitása elegendő. A kutak a tervezett vízmű területen belül helyezkednek el.

A telepítendő víztisztítási technika a törésponti klórozás.

A kutak a tervezett 50 m3-es nyersvíztárolóra dolgoznak, a tározóba való nyersvíz bevezetésnél történik meg a törésponti klórozás a kútüzemhez igazodva. A nyersvíztároló biztosítja a szükséges behatási időt. A klórozó berendezések, a technológiai szivattyúk, a többrétegű multimédia szűrő, az aktív „C” szűrő a tervezett 60 m2 alapterületű technológiai gépházban kapnak helyet. A nyersvíztárolóról a technológiai szivattyúk nyomják keresztül a többrétegű multimédia szűrőn és az aktív „C” szűrőn a vizet, mely a tervezett 50 m3-es tisztított-víz tárolóba kerül. Innen nyomják a hálózati szivattyúk a tisztított vizet a hálózatba, illetve a tervezett 50 m3-es magas-tárolóba, utóklórozás után. A magas-tároló lehetőséget biztosítanak a fogyasztás ingadozások kiegyenlítésére, valamint a hálózat nyomásviszonyainak stabilizálására.

A vízminőség javító programmal szoros összefüggésben van a vízellátó hálózat állapota, mely folyamatos rekonstrukció keretein belül cserére szorul. Szükséges még mosató-helyek kialakítása, a hálózat megfelelő tisztíthatósága érdekében szintén a 20%-os rekonstrukciós keretből.

Ki ellenőrzi Magyarország vízkészletének felhasználását?
A vízgazdálkodás állami feladat. Az a tudatos emberi tevékenység, amelynek segítségével a természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való – optimálisra törekvő – összehangolását igyekszünk elérni, tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási beavatkozások révén. Beletartozik minden olyan emberi tevékenység, amely a természetes vizeket érinti és amely összeköti a természetben és a társadalomban végbemenő vízkörforgást.

Alapvetően a vízgazdálkodás a vízigények hosszú távú kielégítésére irányuló törekvést jelent és döntően a vízkészletekkel való gazdálkodást jelenti.
A vízgazdálkodási feladatok ellátásáért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) – területi szervei útján gyakorolva – felel, miközben együttműködik a
• Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériummal (MVM) – ahová 1998-ban az ún. területi vízgazdálkodás feladatainak nagy része (öntözés, mezőgazdasági belvíz kárelhárítás, vízi társulatok felügyelete stb.) átkerült – és az
• Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal (amely a fontos vízgazdálkodási feladatokat végző önkormányzatokat felügyeli).
A KvVM területi szervezetei – a környezetvédelmi felügyelőségek és vízügyi felügyelőségek, nemzeti park igazgatóságok– elsőfokú hatósági feladatokat látnak el. A másodfokú környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság szerepét az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség tölti be.
A települési ivóvízellátásért felelős az önkormányzat, mint mennyiségi, mint minőségi szempontból az Önkormányzati Tv. 9. § 4. bekezdése előírása alapján

Milyen dokumentumok szabályozzák az ivóvízre vonatkozó minőségi előírásokat?
Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségét az Európai Unióban a 98/83/EK Irányelv határozza meg, melynek alapja a WHO ajánlása. Az Irányelv előcsatlakozási időszakunk jogharmonizációja keretében az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló – a 47/2005. (III. 11.) Korm. rendelettel módosított – 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet formájában került máig hatályos jogszabályként Magyarországon bevezetésre

Mennyire felel meg a magyar ivóvíz a nemzetközi előírásoknak?
Magyarországon már a csatlakozás előtt is az EU-előírások jelentették a mércét, vagyis nem álltunk rosszul korábban sem ivóvízminőség szempontjából. 1998-ban azonban tovább szigorították a határértékeket, az arzénét például ötven mikrogramm/literről tízre. Ugyanígy probléma a bór, a fluorid és a nitrit határértéket meghaladó mennyisége. Mivel az ivóvízminőség-javítás szükségessége Magyarországon kilencszáz települést és több mint kétmillió embert érint, haladékot kaptunk az uniótól, és elindítottuk az Ivóvízminőség-javító Programot. Egyik legkomolyabb egészségügyi kockázatot jelentő probléma az arzén határértéket meghaladó koncentrációban való jelenléte. Ez Magyarországon körülbelül 2,5 millió – első sorban az Alföldön élő – embert érint. Az Európai Unió 98/83/EK Irányelvében meghatározott egészségügyi határértékektől való eltérést a 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet településekre lebontva tartalmazza

Milyen élettani hatásai vannak a nem megfelelő minőségű ivóvíznek?
Az egészségügyi kockázatok értékelése állat-kísérletek és/vagy nagyobb embercsoportokon végzett járványtani/epidemiológiai megfigyelések eredményein alapul.
A daganatkeltő/rákkeltő anyagok esetében a határértékeket úgy állapítják meg, hogy azt tartalmazó ivóvíz egész életen keresztül (70 évig, napi 2 l mennyiségben) történő fogyasztása legfeljebb százezer fogyasztó közül egy esetben jelentsen daganatbetegség kockázatot. Ezért a határértékek túllépése csak az általa előidézett betegség kialakulásának – a határérték túllépésének fokától függő mértékben – emelkedett kockázatát jelenti, és semmiképpen sem annak biztos megnyilvánulását.
Bór:
határérték: 1 mg/l (mikrogramm/liter)
Ivóvízben talajtani réteg eredetű
Felszíni vízben: szennyvízzel kerül (pl. mosószerek bejutása)
Országosan összesen: 53 település érintett
Állatkísérletek:
hím állatok szaporító szervein (elsősorban heréin) jelentkeztek toxikus hatások, illetve patkányokon, egerekben, nyulakban a fiatal egyed fejlődésére káros hatást gyakoroltak
Eltávolítása: az ivóvízből: gazdaságos vízkezelés nincs, így megoldást jelenthet más megfelelő minőségű forrás bekapcsolása a vízellátásba
Arzén:
határérték: 10µg/l (mikrogramm/liter)
Ivóvízben réteg eredetű
Dél-alföldi régióban: 149 település érintett
Országosan összesen 475 település érintett
Közegészségügyi szempontból különösen fontos tény, hogy ez az egyetlen olyan paraméter, amelyről a WHO által hivatkozott korábbi vizsgálatokkal egybehangzóan egy friss hazai epidemiológiai kutatás (2004) is kimutatta az ivóvíz határérték feletti szennyezettségének hatását a bőr-, és tüdőrák, nagyobb koncentrációknál pedig ezeken felül még a hólyag és veserák kockázatának növekedésére.
Eltávolítása: megfelelő technológiák rendelkezésre állnak, de sok esetben gazdaságosabb más megfelelő minőségű forrás bekapcsolása a vízellátásba (vízkeverés, új kút)
Nitrit (NO2), nitrát(NO3):
Határértékek:
Nitrit: 0,5 mg/l
Nitrát: 50mg/l
Együttes: {nitrát/50}+ {nitrit/3}? 1 mg/l
Dél-alföldi régióban: 4 település érintett

Előfordulása ivóvízben: emberi tevékenységből ered (állattenyésztés, műtrágyázás)
Nitrátot, nitritet határérték feletti koncentrációban tartalmazó ivóvíz – de esetenként egyéb táplálékok (pl: zöldségek) a terhesek, újszülöttek és a csecsemők egészségét veszélyezteti.» kékkór vagy más néven methemoglobinémia
Nitrát szennyezéssel kapcsolatos alapvető feladat: megelőzés, fennálló szennyezés esetén a szennyező forrás kiiktatása, vagy új vízforrás (pl. állattartásból származó hígtrágya elszállítását szennyvíztisztítóra).
Nitrit szennyezés esetében is a megelőzés a legjobb megoldás. Az esetek többségében ez a meglévő technológia és a vezetékhálózat gondos üzemeltetését (tisztítását), illetve az ammónia eltávolítását jelenti.

Milyen tulajdonban vannak a Dél – Dunántúlon működő vízművek?
Ma közel 400 víziközmű-üzemeltető működik Magyarországon. Ez a nagy szám jelzi, hogy a nagy, szinte megyényi területeket kiszolgáló üzemeltetők mellett sok a kisebb, csak egy vagy néhány települést lefedő szolgáltató.
A ’90-es években a víz- és csatorna közművek a működtető (szolgáltató) szervezetekkel egyetemben a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek.
Lényeges változás a korábbiakhoz képest, hogy a közmű vagyon, vagyis azok a létesítmények és berendezések, amelyek az ivóvíznek az előállítását, a fogyasztóhoz történő eljuttatását szolgálják, az önkormányzatok tulajdonában vannak, és lesznek, azok nem forgalom képesek és nem idegeníthetők el, míg a működtető szervezetek tulajdonlása ettől eltérhet. Az új törvényi szabályozás lehetőségeit kihasználva a korábbi szolgáltató szervezetek egy részét az önkormányzatok megszüntették, helyettük új szervezeteket hoztak létre, más részüket a törvényi lehetőségeken belül átalakították, s az új tulajdonosi formáknak megfelelően működtetik. A regionális vízszolgáltatók állami tulajdonban maradtak.
Az ivóvíz-szolgáltatási kötelezettség azonban minden esetben a települési önkormányzatok feladata. Ez a feladat vagy egy önkormányzat által tulajdonolt, vagy több önkormányzat közös tulajdonában lévő szervezettel, vagy részben a magántulajdont is bevonó szervezettel, esetleg tisztán magántulajdonú szervezettel valósítható meg.

Milyen magyar és EU-s támogatási források állnak rendelkezésre az ivóvíz minőség javítására?
2004 előtt az úgynevezett előcsatlakozási alapok közül az ISPA program feladata volt a felzárkóztatás, gazdasági és társadalmi kohézió megteremtése a régi és az újonnan belépő tagállamok közt, a környezetvédelmi és közlekedési irányvonalak területén. A csatlakozás – 2004. május 4. – óta valamennyi projektet Kohéziós Alap-projektnek nevezünk.

Az ivóvízzel kapcsolatos feladatok megoldásához a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) “Egészséges, tiszta települések” prioritási tengelye kínál forrást 2007 és 2013 között. A hétéves keretben a súlyosan veszélyeztetett vízbázisok esetén 8,87 milliárd, az ivóvízellátás minőségének javítására 168,31 milliárd forint áll rendelkezésre.
Ebből a keretösszegből a tervezett ivóvízminőség- javító projektek elszámolható részei minimum 50, maximum 90%-ban finanszírozhatóak.
Ezt egészíti ki az önerő-támogatási alap, mely 2008-ban mintegy 4,5 Mrd Ft volt és 2009-ben emelkedik.
A KEOP első kétéves akciótervének „Egészséges, tiszta települések” prioritási tengelyéhez kapcsolódóan a KEOP-1.3.0 Ivóvízminőség-javítás pályázati felhívás 2007 szeptemberében jelent meg. A kétfordulós pályázat 1. fordulójában előkészítésre, a második fordulóban megvalósításra lehet vissza nem térítendő támogatás iránt pályázatot benyújtani.
A támogatható tevékenységek fő műszaki tartalma értelemszerűen új vízbázis kialakítása, helyi vízkezelés megoldása, térségi vízellátó rendszerek fejlesztése lehet. E mellett a költségek projektszinten maximum 20%-a mértékéig az ivóvízhálózat rekonstrukciója is támogatott.
A programok előkészítése befejezését követően benyújtásra kerülhetnek a Kohéziós Alap támogatás iránti kérelmek a már közvetlenül a KEOP-1.3.0 Ivóvízminőség- javítás támogatási konstrukció keretében meghirdetett pályázat második fordulójára.